Két titokzatos nőalakot is találhatunk ugyanezen a szinten. Ruhájuk azt sugallja, hogy az ókorból érkeztek ide, bár pontos személyiségüket már nehéz kideríteni. A 19. század második felében épült házakat gyakran díszítették különféle mitológiai alakokkal, a hölgyek közül általában kariatidákkal találkozhatunk. Őket Atlaszhoz hasonlóan tartóoszlopként mintázták meg. A historizáló építészettől nem idegen a női szépség csupán dekoratív célzatú megjelenítése sem, nem kizárt, hogy ebben az esetben is ez történt.

EGY ÖZVEGY HÁZAI

A ház építésének történetében egy hölgy, név szerint Kecskeméthy Viktória játszott központi szerepet. 1868-ban első férje, Nagy Ferenc építtetett a telken egy földszintes házat. Néhány évvel később Viktória megözvegyült, 1885-től már ő volt a ház egyedüli tulajdonosa. Ugyanebben az évben ment feleségül Keržišnik Jakabhoz, akinek nevét a legkevesebb esetben sikerült a hatóságoknak pontosan feljegyezniük. A legtöbbször a ž-t cserélték s-re, a szláv nyelvek lágyítójeleit pedig, mint fölösleges akadályozó tényezőket, nagyon korán elhagyták. Részben emiatt is nagyon nehéz róla bármilyen információt találni, még a lakcímjegyzékben is alig szerepel, helyette legtöbbször a feleségét tüntették fel, de őt is Kersisnikné néven. Egy közjegyzői okiratból derül ki, hogy szobrász volt, így még akár az is megeshet, hogy ő készítette a homlokzatot díszítő hölgyalakokat. Az viszont biztos, hogy ő volt a ma is látható ház építtetője. 1886-ban még csak egy kisebb átalakítást végeztetett az előző épületen, 1897-ben pedig egy új, háromemeletes bérházat húzott fel a helyén.

AZ IPAR ÜGYE A MÁRIA UTCÁBAN

Mikor Nagy Ferenc megépítette itt a házát, az utca még kifejezetten újnak számított, az út kialakítása és a környék rendezése alig húsz évvel korábban történt meg. A környék még az 1860-as - 70-es években is igazából külsőbb résznek számított, mint belvárosi negyednek. Ebben az időszakban lakott a még földszintes, Nagy Ferenc-féle házban Kubinyi Lajos, közgazdasági szakíró. Kubinyi előbb jogi diplomát szerzett, az 1850-es években pedig Párizsban hallgatott közgazdaságtant. Az 1860-as években több lapba írt gazdasági témájú cikkeket, ő volt a “Hon” közgazdasági rovatának vezetője, dolgozott a “Magyar Újságnál” is, ő szerkesztette a “Házi Ipar” mellékletét, de számos más lapban is publikált. Ekkoriban az államférfiakat aktívan foglalkoztatta az önálló magyarországi ipar megteremtésének, fejlesztésének kérdése. Kubinyinak is több műve jelent meg a témában, de praktikus útmutatókat írt kisiparosok számára is. Ilyen volt például az “Iparos-gazdasszonyok könyve” vagy “A házi ipar” című munkája.

 Sokoldalú és tevékeny életműve ellenére anyagi gondokkal küzdött, egészsége is megromlott, tüdőbetegségben szenvedett. Helyzetét egyre kilátástalanabbnak érezte, 1880-ban öngyilkos lett. Csaknem húsz évvel később, amikor már a háromemeletes bérház vette át az egykori épület helyét, éppen Kubinyi kézikönyveinek célközönsége közül kerültek ki a ház bérlői. Az 1900-as évek elején ugyanis a legkülönfélébb szakmákat űző kisiparosok költöztek ide. Lakott itt kárpitos, szabó, fodrász, ékszerész, szobafestő, de még fehérneműtisztító is. Az 1910-es években Boros Frigyesné kávémérésébe térhettek be egy kis feltöltődésre a környék lakói, és még egy dohánykereskedés is működött itt. A két világháború közötti időszakban a Globus fotóvállalat költözött a házba, az 1940-es években pedig Nagy Győző bútorkereskedése kínált jutányos árú, részletre is megvásárolható lakberendezési tárgyakat.

“ FIATAL ROKONSZENVES HONATYA”

A ház bérlői között az 1910-es években új szakmák képviselői is megjelentek. A 19-20. század fordulóján épültek fel az Üllői úton és környékén az egyetemi klinikák, többek között bőrgyógyászati, sebészeti, nőgyógyászati klinika is nyílt a közelben. Ennek köszönhetően a városrészbe egyre több orvos költözött, a Mária utca 6-ban dr. Nagymáthé Gyula képviselte ezt a szakmát. Szintén a magas társadalmi presztízsű lakók közé tartozott Zlinszky István, országgyűlési képviselő, róla írta a Nemzeti Sport 1905-ben a címben idézett elismerő szavakat. Többek között azért is pont ez a lap találta őt ennyire szimpatikusnak, mert Zlinszky igazi sportember volt. Birkózóként számtalan versenyt nyert meg, hat éven keresztül volt a Magyar Atlétikai Klub aktív tagja. Emellett vívott és előszeretettel túrázott is. A politikával viszont nem annyira sportolói tevékenysége révén, hanem inkább újságírói munkája során került kapcsolatba, bár a kettő nem annyira élesen választható el egymástól. Zlinszky István az első sportújságírók egyike volt, a Magyarország című lapban ő indította el a sportrovatot, emellett az Urániában rendezett tudományos-ismeretterjesztő előadások keretei között is szerepelt sport tematikájú performansszal. Az 1905. és 1906. évi választásokon a dorogi kerület épviselőjeként került be az országgyűlésbe, 1910-ben pedig az alsódabasi kerület választotta őt meg.

Szöveg: Bálint Angelika; fotók: Perényi László.
Háztól házig utcától utcáig 2. rész  Lektor: Sipka László (Józsefvárosi Önkormányzat; Civilek A Palotanegyedért Egyesület; Rév8 ZRT.) 2020.